Elegancia öltözködésben, viselkedésben.

Az elegancia dicséretes önkritikára, igényességre vall.

Részletek Doffek Gábor írásából.

“Nem mindenkivel születik, de szerencsére tanulható, fejleszthető. Ha van rá igény. De vajon mi az oka, hogy egyre kevesebbre értékeljük az igazi eleganciát?

Azt vallom, hogy olyan világban élünk, amely az élővilágán, vizein és erőforrásain kívül az értékeit, a hagyományait, és egykori emberi alapjait is folyamatosan elveszíti, úgy is, mint tisztelet, egymás megbecsülése, békén hagyása… sajnos túl hosszú a sor.

Az egyik ilyen jelenség és fogalom, amely véleményem szerint folyamatosan veszíti el hagyományait, mélységét, egykori valós tartalmát, az az elegancia.

Az elegancia értékrendszer, korlátokkal, szabályokkal, tiltott zónákkal. Az elegancia műveltség, hagyomány, megkülönböztetés. Nem hangos, nem tömeg, nem közönséges, nem vehető meg boltban. Nem lehet rávenni sörszagú trikóra plusz egy rétegként. Mert például szaga, na, az soha nincsen. Csak illata van, de az is szigorú határok között. Helye, ideje, mértéke, alkalmai vannak az illatnak.

Az elegancia ugyanis nem túlzó, nem magamutogató, és nem is agresszív. Definíció szerint nem az, sőt ezek kizárják. Helyette finom, halk, és úgy kelt feltűnést, hogy kiemelkedik a környezetéből.

Nem kell rá mutogatni, mert nem lehet vele összeröhögni. A létezése ugyanis pontosan ugyanolyan szembetűnő, mint a hiánya.

Az elegancia annyira fontos eleme (lenne, lehetne) az életünknek. Tartást ad, nevel, határokat jelöl ki a közönséges mocsok és a kulturált létezés között.

Finom jelzésekkel köti össze a hasonlóan gondolkodó, érző, hasonlóan élő embereket a tömegtől. Karaktert ad és árulkodik férfiről, nőről egyaránt.

Egy minőségi pecsét az emberen, amelyet büszkeség viselni, és amely jót tenne, amely jó lenne sokaknak. Nem szabad hagyni ki-, és elveszni, nem szabad elengedni. Tovább kell adnunk a gyerekeinknek, hátha az a generáció újra felfedezi magának, értékelni, tisztelni, szeretni tudja mindazt, amit jelent, amit fémjelez, amiről tanúskodik.

Hogy kizárólag a hasznára válna ennek a társadalomnak, az bizonyos.”

forrás: >>

A fenti értékeket képviseli és közvetíti évezredek óta a megfelelően viselt hernyóselyem kendő, -nyakkendő, -stóla, melyek kiemelik, megnemesítik az öltözéket és viselőjüket. Ezen ruhadarabokat valóban nem lehet úgy magunkra ölteni, mint egy farmert, pólót, mert megkövetelik a tiszteletet, a lelki eleganciát.